Mit kell tudni a közigazgatási jogkörben elkövetett károkozásról?

Mit jelent a közigazgatási jogkörben okozott kár?

A Polgári Törvénykönyv 6:548. §-a a közhatalom gyakorlásával okozott károk egyik speciális esetét szabályozza. Közigazgatási jogkörben okozott kárról akkor beszélhetünk, ha:

• egy közigazgatási szerv közhatalmi jogkörében járt el;
• a kárt valamely intézkedésével, döntésével vagy mulasztásával okozta;
• az ügyfél a kárt rendes jogorvoslattal nem tudta elhárítani;
• a kár közigazgatási perben sem volt elhárítható;
• fennállnak a polgári jogi kártérítési felelősség további feltételei.

A szabály nem kizárólag a hibás határozatokra vonatkozik. Kárt okozhat például az is, ha a hatóság elmulaszt egy kötelező intézkedést, nem tisztázza megfelelően a tényállást, figyelmen kívül hagy egy bizonyítékot, vagy indokolatlanul késlekedik.

A hatósági döntés jogszerűségét rendszerint közigazgatási bíróság vizsgálja. Az ebből eredő kártérítési igényt azonban polgári perben kell érvényesíteni.

Miért kell előbb igénybe venni a jogorvoslatokat?

A Ptk. 6:548. § (1) bekezdése szerint a felelősség csak akkor állapítható meg, ha a kár rendes jogorvoslattal, továbbá közigazgatási perben nem volt elhárítható.

Ez azt jelenti, hogy a károsult általában nem hagyhatja jogerőre emelkedni a számára sérelmes döntést, majd nem követelheti egyszerűen kártérítésként annak pénzügyi következményeit. Előbb meg kell kísérelnie a döntés kijavítását, megváltoztatását vagy megsemmisítését.

Az adott eljárástól függően szükség lehet:

1. fellebbezés vagy más rendes jogorvoslat benyújtására;
2. közigazgatási per megindítására;
3. az új eljárásban való közreműködésre;
4. a kár csökkentéséhez szükséges észszerű intézkedések megtételére.

Ha az ügyfél elmulaszt egy rendelkezésére álló, a kár elhárítására alkalmas jogorvoslatot, későbbi kártérítési keresete sikertelen lehet.

Nem minden közigazgatási ügyben van azonban fellebbezési lehetőség. A konkrét ügyben azt kell megvizsgálni, hogy milyen rendes jogorvoslat állt rendelkezésre, volt-e helye közigazgatási pernek, és ezek ténylegesen alkalmasak lehettek-e a kár elhárítására.

Kit kell perelni?

A Ptk. 6:548. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy felel.

Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem rendelkezik jogi személyiséggel, a keresetet azzal a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szervvel szemben kell előterjeszteni, amelynek szervezetében az eljáró szerv működik.

A megfelelő alperes meghatározása külön vizsgálatot igényelhet, különösen akkor, ha:

• az eljárásban több első- és másodfokú szerv vett részt;
• a hatóság időközben megszűnt vagy átalakult;
• az eljáró szervezeti egységnek nincs önálló jogi személyisége;
• a kárt több szerv egymásra épülő intézkedése okozta.

A kereset téves alperessel szembeni előterjesztése jelentős időveszteséget és akár elévülési kockázatot is okozhat.

Milyen határidőn belül lehet kártérítési pert indítani?

A kártérítési követelések általános elévülési ideje főszabály szerint öt év. Az elévülés kezdő időpontját azonban mindig az adott ügy körülményei alapján kell meghatározni.

Ha a bíróság jogellenesnek minősíti a hatóság döntését, az automatikusan megalapozza a hatóság kártérítési felelősségét?

Nem. A 12/2021. (IV. 14.) AB határozat a közigazgatási (államigazgatási) jogkörben okozott kárfelelősség feltételrendszeréről szól. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2007-ben visszavonta egy pénzügyi vállalkozás működési engedélyét, és elrendelte a végelszámolását. A társaság megtámadta a határozatot, és végül a Legfelsőbb Bíróság:

• megsemmisítette a hatósági határozatot;
• új eljárásra kötelezte a hatóságot.

A társaság ezután közel 2,8 milliárd forint kártérítést követelt. Arra hivatkozott, hogy a jogellenes hatósági döntés következtében több mint három évig nem végezhetett pénzügyi szolgáltatást, elvesztette ügyfelei bizalmát, és jelentős gazdasági kára keletkezett.

A polgári bíróságok – végül a Kúria is – elutasították a keresetet.

Miért nem kapott kártérítést?

A bíróságok szerint nem elegendő önmagában az, hogy a közigazgatási határozat jogellenes volt. A hatóság kártérítési felelősségéhez a régi Ptk. alapján azt is vizsgálni kellett, hogy a hatóság magatartása felróható volt-e.

A bírói gyakorlat ezt a jogértelmezési hibák esetében a következő mércével vizsgálta:

A hatóság jogértelmezési vagy jogalkalmazási tévedése „kirívóan súlyos” volt-e?

A Kúria szerint ebben az ügyben a hatóság mérlegelési jogkörben járt el, és bár a jogszabályt utóbb a bíróság másként értelmezte, a hatóság álláspontja nem volt nyilvánvalóan vagy kirívóan téves. Ezért a felróhatóságot és így a kártérítési felelősséget sem állapították meg.

A társaság szerint a „kirívóan súlyos jogértelmezési tévedés” követelménye:

• nem szerepelt kifejezetten a régi Ptk.-ban;
• ezért a bíróság valójában új feltételt alkotott;
• indokolatlanul megnehezítette a hatósággal szembeni kártérítést;
• sértette a hatóság által jogellenesen okozott kár megtérítéséhez való jogot, a tisztességes eljárást és a törvény előtti egyenlőséget.

Az Alkotmánybíróság döntésének lényege

A hatósági határozat megsemmisítése csak a jogellenességet támasztja alá. Nem bizonyítja automatikusan, hogy a hatóság felróhatóan járt el, és nem bizonyítja önmagában a kár összegét vagy az okozati összefüggést sem. Az AB szerint ez a régi Ptk. szerinti felróhatóság sajátos, hatósági jogalkalmazásra kialakított bírói mércéje. Nem bírói jogalkotás, hanem annak értékelése, hogy a hatóság az adott helyzetben elvárható módon járt-e el.

Az AB szerint a hatóságok felelősségének vizsgálata ugyanazt az alapvető logikát követi, mint az általános deliktuális felelősség: jogellenesség, felróhatóság, kár és okozati összefüggés. A hatósági jogalkalmazás sajátosságai indokolják a felróhatóság sajátos mércéjét.

Hiányosan tisztázott tényállás - járhat a kártérítés!

A Kúria Pfv.III.20.607/2021/6. számú ítéletében egy korhatár előtti ellátással kapcsolatos kártérítési igényt vizsgált.

Az ügyfél 2014-ben korhatár előtti ellátást igényelt. Annak bizonyítására, hogy korábban korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, tanúkat jelentett be. A tanúk egy része azonban a hatósági idézés ellenére nem jelent meg, ezért a hatóság a kérelmet elutasította.

Az ügyfél fellebbezett, majd bírósághoz fordult. A közigazgatási perben a tanúkat végül meghallgatták, és vallomásuk alapján bebizonyosodott, hogy az ügyfél valóban korkedvezményre jogosító föld alatti munkát végzett. A bíróság ezért a hatósági döntéseket hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárásra kötelezte.

A megismételt eljárásban a hatóság már elismerte a korkedvezményre jogosító időt. Az ügyfél azonban időközben betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, ezért a korhatár előtti ellátást már nem kaphatta meg. A jogorvoslat tehát sikeres volt, de az addigra bekövetkezett teljes vagyoni hátrányt már nem tudta elhárítani.

Nem hárítható át az ügyfélre a hatóság bizonyítási kötelezettsége

A Kúria szerint a hatóságnak a megalapozott döntéshez fel kell tárnia a jogilag jelentős tényeket. A bizonyítékok mérlegelésére csak azután kerülhet sor, hogy a hatóság a releváns bizonyítékokat beszerezte, vagy legalább a rendelkezésére álló eljárási eszközökkel megkísérelte beszerezni azokat.

A felperes a tanúk nevének és címének bejelentésével eleget tett a rá háruló kötelezettségnek. Ettől kezdve a bizonyítás szabályszerű lefolytatása a hatóság feladata volt.

A Kúria külön kiemelte, hogy ez nem merült ki a tanúk egyszeri megidézésében. Ha a szabályszerűen idézett tanúk nem jelentek meg, a hatóságnak mérlegelnie és alkalmaznia kellett volna a rendelkezésére álló további eljárási eszközöket. A hatóság nem várhatta el az ügyféltől, hogy maga állítsa elő a tanúkat, mert ilyen kötelezettséget az alkalmazandó eljárási törvény nem írt elő.

A másodfokú bíróság az alpereseket 1 783 820 forint, valamint az összeg után járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. A Kúria ezt a döntést hatályában fenntartotta.

Ha a hatóság személyiségi jogot is sértett

A hatóság közhatalmi jogkörben eljárva is köteles tiszteletben tartani az érintettek személyiségi jogait. Jogsértést jelenthet például, ha a hatóság indokolatlanul nyilvánosságra hoz személyes adatokat, valótlan tényt közöl valakiről, szükségtelenül korlátozza a személyes szabadságát, vagy megalázó módon jár el vele szemben.

A személyiségi jog megsértése esetén az érintett nemcsak vagyoni kártérítést, hanem a jogsértés jellegétől függően más polgári jogi szankciókat és sérelemdíjat is követelhet.

A felperesnek bizonyítania kell:

• a konkrét személyiségi jog fennállását;
• a hatóság jogsértő magatartását vagy mulasztását;
• azt, hogy a magatartás az ő személyiségi jogát sértette;
• hogy a jogsértés a közhatalmi jogkör gyakorlásával összefüggött.

A keresetben pontosan meg kell jelölni, hogy a hatóság mely személyiségi jogot, milyen konkrét magatartással sértette meg. Önmagában az a kijelentés, hogy a hatóság tisztességtelenül vagy jogellenesen járt el, rendszerint nem elegendő.

Milyen feltételekkel követelhet sérelemdíjat a fogvatartott, ha állítása szerint a büntetés-végrehajtási intézet nem biztosított számára megfelelő egészségügyi ellátást?

A Győri Ítélőtábla Pf.III.20.107/2023/4. számú ítélete egy fogvatartott egészségügyi ellátásával kapcsolatos, 8 millió forint sérelemdíj iránti perről szól.

A felperes három mulasztásra hivatkozott:

1. fülgyulladását nem kezelték időben és megfelelően, ezért szerinte halláskárosodást szenvedett;
2. nem kapta meg időben az asztmája kezeléséhez szükséges inhalátort;
3. késedelmesen kapta meg a Ben-u-ron fájdalomcsillapítót.

Álláspontja szerint ezekkel a bv. intézet megsértette az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát.

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A Győri Ítélőtábla ezt az ítéletet helybenhagyta.

A fogvatartott egészségügyi ellátása miatt csak akkor követelhet eredményesen sérelemdíjat, ha az adott sérelemre vonatkozó, bv. parancsnokhoz intézett rendes panaszt kimerítette (az ügyészséghez benyújtott beadvány; az ombudsmanhoz intézett panasz; vagy más hatóság megkeresése nem számít), és bizonyítani tudja a bv. intézet jogellenes, felróható magatartását is.

A zárkatársak írásbeli nyilatkozatai csekély bizonyító erővel bírnak, hiszen ezen személyek nem lehettek jelen magán az orvosi vizsgálaton, állításaik pedig több ponton ellentétesek voltak az egészségügyi dokumentációval.

Bíróság, ügyészség, közjegyző vagy végrehajtó hibája esetén is lehet kártérítést kérni?

Igen, de ezekre a Ptk. 6:549. §-a külön szabályokat tartalmaz.

Bírósági jogkörben okozott kár esetén a kárigényt az érintett bírósággal szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, azt a bíróságot kell perelni, amelynek elnöke az érintett bírák tekintetében az általános munkáltatói jogkört gyakorolja.

Ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a kárigényt a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni.

A közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott károkra szintén megfelelően alkalmazni kell a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait.

Ezekben az esetekben is a kártérítési kereset előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése. A fél ezért nem alapíthat kártérítési igényt olyan hibára, amelyet a rendelkezésére álló jogorvoslattal még elháríthatott volna.

Összegzés

Egy jogellenes hatósági döntés komoly anyagi hátrányt okozhat. Elmaradhat egy támogatás vagy ellátás kifizetése, meghiúsulhat egy beruházás, illetve indokolatlanul elhúzódhat egy engedélyezési eljárás. A hatósági hiba azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy automatikusan kártérítés jár.

A közigazgatási szerv kártérítési felelősségének megállapításához több feltételt kell együttesen bizonyítani. Az ügyfélnek először rendszerint a rendelkezésére álló rendes jogorvoslatokat és – ha annak helye van – a közigazgatási pert kell igénybe vennie. Kártérítési pert akkor indíthat, ha a kárt ezekkel az eszközökkel nem lehetett elhárítani.