Szennyvíz elszállítása csatorna nélküli ingatlanból – mit mond a Kúria?

Mi számít nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíznek?

A jogszabályok olyan háztartási szennyvizet sorolnak ebbe a körbe, amelyet a keletkezés helyéről vagy átmeneti tárolóból gépjárművel szállítanak el ártalmatlanításra, mert:

• a kérdéses ingatlan nincs közcsatornára kötve;
• nincs lehetőség közcsatornás elvezetésre; vagy
• a szennyvizet nem tisztítják meg helyben, engedélyezett módon, majd nem vezetik megfelelő befogadóba.

A köznyelv ezt gyakran szippantott szennyvíznek nevezi. A besorolásnál nem önmagában az számít, hogy honnan származik a víz. Fúrt kút, közkifolyó vagy tartályos vízellátás mellett is keletkezhet háztartási szennyvíz. A Kúria szerint ezért a vezetékes víz hiánya nem indokolhatja az ingatlan kizárását a szabályozásból.

Milyen megoldás lehet jogszerű csatorna nélküli ingatlannál?

A megfelelő megoldás attól függ, hogy elérhető-e a közcsatorna, van-e lehetőség engedélyezett helyi tisztításra, és milyen műszaki adottságokkal rendelkezik az ingatlan.

Közcsatornára történő bekötés

Ha a közcsatorna ténylegesen elérhető, és jogszabály vagy hatósági döntés alapján fennáll a rákötési kötelezettség, a tulajdonos köteles lehet a bekötést megvalósítani.

A közcsatorna csatlakozása megoldható a szomszédos ingatlanon átvezetett szennyvízvezetékkel és szolgalmi jog alapításával is, ha a saját ingatlan és a közcsatorna között másik ingatlan fekszik. A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény szerint a bekötés a szomszéd tulajdonosának hozzájárulásával, az ingatlantulajdonosok megállapodása alapján a szomszédos ingatlan igénybevételével is elvégezhető. A szerződésben rendezni kell a vezeték elhelyezését, az ingatlan használatát, valamint a felek karbantartással, hozzáféréssel és károkozással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.

Gyűjtés és közszolgáltatói elszállítás

Ha a szennyvíz nem kerül közcsatornába, és nincs engedélyezett egyedi tisztítás, a tulajdonos köteles azt szabályosan összegyűjteni, majd a begyűjtésre feljogosított, önkormányzat által kijelölt közszolgáltatónak átadni.

A tárolásnak olyannak kell lennie, hogy a szennyvíz:

• ne szivárogjon a talajba;
• ne szennyezze a talajvizet vagy a kutakat;
• ne jusson árokba vagy felszíni vízbe;
• ne okozzon közegészségügyi veszélyt;
• elszállítás céljából hozzáférhető legyen.

A szabályozás nemcsak az önkormányzat számára állapít meg feladatot, hanem az ingatlantulajdonost is kötelezi a keletkező szennyvíz gyűjtésére és a közszolgáltatónak való átadására.

Kinek a feladata a szennyvíz elszállítás megszervezése?

A települési önkormányzat vagy az önkormányzatok társulása köteles megszervezni és fenntartani a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére szolgáló közszolgáltatást.

Az önkormányzat rendeletben állapítja meg többek között:

• a közszolgáltatással ellátott területet;
• a közszolgáltató nevét;
• a működési területet;
• az elszállítás rendjét;
• az igénybevétel feltételeit;
• a tulajdonos és a szolgáltató jogait és kötelezettségeit;
• a díjfizetés szabályait;
• az üdülőkre, időlegesen használt és nem használt ingatlanokra vonatkozó külön szabályokat.

A közszolgáltatási szerződést az önkormányzat képviselő-testülete köti meg a közbeszerzés nyertesével vagy a jogszabály szerint kijelölt szolgáltatóval.

Hogyan számítják ki a közszolgáltatási díjat?

A díj alapját nem minden esetben kizárólag a ténylegesen elszállított mennyiség adja.

A jogszabály szerint a szennyvízmennyiség meghatározásánál figyelembe vehető:

• a ténylegesen elszállított szennyvízmennyiség;
• hiteles vízmérő esetén a mért vízfogyasztás;
• hiteles vízmérő nélküli, egyedi kutas ellátásnál a létszám és a fajlagos fogyasztási adatok alapján számított vízmennyiség.

Ha az éves mennyiség nem haladja meg az 500 köbmétert, az önkormányzat átalánydíjat is megállapíthat.

A közszolgáltatási díjat a szolgáltatás igénybevétele után, számla ellenében kell megfizetni, a helyi önkormányzati rendeletben meghatározott módon.

Bárki elszállíthatja a szennyvizet?

Nem. A szennyvizet nem célszerű pusztán a legolcsóbb internetes hirdetés alapján megrendelt vállalkozónak átadni. A jogszabály szerint a tulajdonosnak a begyűjtésre feljogosított közszolgáltatót kell igénybe vennie.

A közszolgáltatási tevékenység hatósági bejelentéshez és nyilvántartáshoz kötött. A szolgáltatónak rendelkeznie kell a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, továbbá az önkormányzattal fennálló közszolgáltatási jogviszonnyal.

A számlát, munkalapot vagy ürítési bizonylatot ajánlott megőrizni.

Évente hányszor kötelező igénybe venni a "szippantást"?

A 455/2013. (XI. 29.) Korm. rendelet főszabálya szerint, ha az ingatlanon vízfelhasználás történik, évente legalább egy alkalommal kötelező igénybe venni a közszolgáltatást, kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik.

Ez országos minimumszabály, nem az önkormányzat dönt róla.

Az évi egy alkalom azonban nem jelenti azt, hogy egy folyamatosan használt ingatlannál mindig elegendő évente egyszer üríteni a tárolót. Ha a tároló hamarabb megtelik, az elszállítást ennél gyakrabban kell megrendelni. A tulajdonos nem várhatja meg, amíg a tároló túlfolyik vagy szivárogni kezd.

Mi volt a markazi ügy lényege?

Markaz egyik tóparti üdülőterületén nem épült ki a vezetékes ivóvízellátás. A település nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtéséről szóló 7/2015. (III. 13.) önkormányzati rendeletének 1. § (1) bekezdése azonban csak azokra a közcsatornára rá nem kötött ingatlanokra terjedt ki, amelyek vezetékes ivóvízellátással rendelkeztek.

Ez azt eredményezhette volna, hogy a fúrt kútból vagy más módon vízzel ellátott ingatlanok kívül maradnak a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére és elszállítására szolgáló közszolgáltatás szabályozásán, noha ezeken az ingatlanokon ténylegesen háztartási szennyvíz keletkezhet.

A Heves Vármegyei Kormányhivatal adatai szerint az érintett területen 34 ingatlant állandó lakóhelyként, további 21 ingatlant tartózkodási helyként használtak. A vezetékes ivóvíz hiánya tehát nem jelentette azt, hogy ott ne lenne vízhasználat és szennyvízképződés.

Mi vonatkozik a nyaralókra és az időlegesen használt ingatlanokra?

A Kúria döntése alapján a nyaralókat és az időlegesen használt ingatlanokat sem lehet egyszerűen kizárni a szennyvíz-elszállításból. A törvény céljával ellentétes lenne egy lakott ingatlan kizárása csak azért, mert a tulajdonos fúrt kútból vételezi a vizet. Ilyen ingatlanon is keletkezhet olyan háztartási szennyvíz, amelyet gyűjteni és kezelni kell.

A vízgazdálkodásról szóló törvény kifejezetten előírja, hogy az önkormányzati rendelet tartalmazzon sajátos szabályokat:

• az üdülőingatlanokra;
• az időlegesen használt ingatlanokra;
• a nem használt ingatlanokra.

A Kúria szerint a helyi sajátosságok alapján eltérő szabályozás alakítható ki. Az időszakosan használt ingatlannál például figyelembe vehető, hogy a szennyvíz mennyisége és keletkezésének időpontja eltér egy folyamatosan lakott házétól.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden nyaraló automatikusan mentesülhet. Ha vízfelhasználás történik, az évi legalább egyszeri igénybevétel főszabálya rá is vonatkozhat, hacsak jogszabály eltérően nem rendelkezik.

Milyen bírság szabható ki?

A közszolgáltatási szabályok megsértése esetén a felügyeletet ellátó vízügyi hatóság közszolgáltatási bírságot szabhat ki.

A bírság összege 10 000 és 150 000 forint között lehet. A hatóság figyelembe veszi:

• a jogsértő magatartás veszélyességét;
• a környezetkárosító hatást;
• a bekövetkezett kár mértékét;
• a helyreállítás lehetőségét;
• környezeti kár hiányában az esetlegesen megszerzett előnyt.

A bírság kiszabása nem minden esetben kötött a jegyző kezdeményezéséhez. A felügyeletet ellátó vízügyi hatóság saját hatáskörében jár el a rendelet alapján.

Ha a kötelezett a határidő lejárta előtt helyreállítja az eredeti állapotot vagy megszünteti a szabálytalanságot, kérelmére a bírság csökkenthető.

A szennyvíz talajba, árokba vagy vízfolyásba vezetése ezen túl külön környezetvédelmi, vízügyi, közegészségügyi vagy polgári jogi következményekkel is járhat.

Mit tehet a tulajdonos, ha a szolgáltató nem vállalja az elszállítást?

Ha a szolgáltató a vezetékes víz hiányára hivatkozva megtagadja az elszállítást, kérni kell az elutasítás írásos indokolását.

Ezt követően a tulajdonos:

1. megkeresheti az önkormányzatot vagy a jegyzőt;
2. hivatkozhat a helyi önkormányzati rendeletre;
3. hivatkozhat a vízgazdálkodásról szóló törvényre;
4. hivatkozhat a Kúria Köf.5.010/2026/4. számú határozatára;
5. szükség esetén a vármegyei kormányhivatalhoz vagy a vízügyi hatósághoz fordulhat.

Összegzés

A szennyvízbegyűjtésről szóló önkormányzati rendelet hatálya nem korlátozható kizárólag a vezetékes ivóvízzel rendelkező ingatlanokra. Ha egy csatornára nem kötött ingatlanon háztartási szennyvíz keletkezik, a tulajdonosnak gondoskodnia kell annak szabályos gyűjtéséről és közszolgáltatónak történő átadásáról. Ha csatorna nincs és vízvezetési szolgalom sem alapíthat, akkor "szippantással" kell megoldani az elszállítást.

A Kúria megsemmisítette a markazi önkormányzati rendelet „vezetékes ivóvízellátással rendelkező” szövegrészét. A hatályban maradó szabály így minden olyan közcsatornára rá nem kötött ingatlan tulajdonosára kiterjed, amelyen nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz keletkezik.

A döntés elvi tartalma szerint a helyi rendelet személyi hatályát nem lehet a vízellátás módja alapján leszűkíteni