Hogy dönthető el, hogy mi a házastársi közös és mi a különvagyon?

Jogszabályi háttér – Mit mond a Ptk. a házastársi vagyoni viszonyokról?

A magyar Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a házasság alatt szerzett vagyontárgyakat – eltérő megállapodás hiányában – házastársi közös vagyonnak tekinti. Ez azt jelenti, hogy minden, amit a felek az életközösség fennállása alatt akár külön, akár együtt szereznek (legyen az lakás, autó, bankszámla, befektetés vagy akár bérleti díj), alapból mindkettőjüket egyenlő arányban illeti meg. Ez a szabály a törvényes vagyonjogi rendszer, amitől a felek házassági vagyonjogi szerződéssel eltérhetnek.

Különvagyon csak szűk körben létezik: például a házasságkötéskor már meglévő vagyon, öröklés, ajándékozás vagy egyéni személyhez kötött jogokból származó vagyon. Ezeket a vagyontárgyakat az a házastárs birtokolja, aki örökölte vagy ajándékba kapta – de fontos tudni, hogy a különvagyonból származó haszon (pl. bérleti díj), ha másként nem igazolható, szintén közös vagyonná válhat.

A vagyonközösség vélelme a főszabály: minden vagyont, amelyről nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy különvagyon, a törvény közös vagyonnak tekint. A bizonyítás terhe mindig azt terheli, aki a különvagyoni minősítésre hivatkozik.

A házastársak a közös vagyont főszabály szerint csak együtt vagy egymás hozzájárulásával kezelhetik, és a rendelkezésüket is közösen kell gyakorolniuk. A házasság megszűnése (vagy vagyonjogi szerződés) esetén bármelyikük kérheti a közös vagyon megosztását, amely során minden vagyonelem eredetét és jogcímét vizsgálja a bíróság.

Kiemelendő, hogy:

• A vagyontárgyak eredetét, forrását mindig célszerű dokumentálni.
• A Ptk. külön szabályokat tartalmaz a közös vagyonhoz tartozás, a különvagyon, a használat, a kezelés, a megosztás, és a megtérítési igények kapcsán is.
• Vagyonjogi vitában a törvény szövegét, a Kúria joggyakorlatát és a bizonyítékokat egyaránt figyelembe veszik.

Mi történt az ügyben?

A felek 25 év házasság után, közös megegyezéssel váltak el, de a vagyonmegosztás során komoly vita alakult ki közöttük. A házasság alatt több ingatlant vásároltak és értékesítettek, amelyek egy részét – különböző okokból – a gyermekük nevére írták. Ezekből az ingatlanokból származó bérleti díjakat is évekig közösen használták fel. A család otthonát jelentő ingatlanon jelentős ráépítés is történt, amelyhez mindkét házastárs hozzájárult, részben saját, részben közös forrásból.

A váláskor a fő kérdések a következők voltak:

• A gyermek nevén vásárolt lakások vételára: közös vagy különvagyonnak számít-e, ha valójában a szülők használták fel az eladásokból befolyt összegeket?
• A lakások bérbeadásából származó bevételek: kit illetnek, ha a haszonélvezeti jogokat csak egyik szülő kapta, de a pénzt közösen fordították családi célokra?
• A család otthonát jelentő, ráépítéssel bővített ingatlan: hogyan számítandó a közös és a különvagyon aránya, ha a telek öröklés vagy ajándékozás útján az egyik fél különvagyona lett, de a ráépítés költségeit részben közös forrásból fedezték?
• A válás előtt egyik rokonhoz átutalt nagyobb összeg: közös vagyon elvonásának minősül-e, ha az egyik házastárs a másik tudta nélkül adott át pénzt?

Az ügy végül a Kúrián kötött ki, ahol minden egyes vagyonelemet és pénzmozgást külön-külön vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy mikor és miből történt a szerzés, illetve hogy a felek tudata, hozzájárulása és a bizonyíthatóság hogyan befolyásolja a közös vagyon vagy különvagyon minősítését. A döntésből jól látszik: a közös megegyezéses válás sem zárja ki, hogy akár évekig elhúzódó jogvita alakuljon ki a házastársak között arról, pontosan mi is a különvagyon.

A Kúria tanulságos álláspontja

Teljesen mindegy, hogy egy ingatlan, bankszámlapénz, befektetés, vagy például bérleti díj kerül szóba – a kiindulópont az, hogy ezek a házastársakat egyenlő arányban illetik meg. A Kúria hangsúlyozza: puszta állítás vagy akár ügyvédi nyilatkozat, családi megegyezés erre nem elég; szükségesek az eredetet igazoló hiteles okiratok, átutalási bizonylatok, bankszámlakivonatok, vagy akár tanúvallomások. Ha a bizonyítás elmarad vagy hiányos, a bíróság közös vagyonnak fogja minősíteni a vitatott vagyontárgyat. Részletesen:

A közös szerzés a főszabály!

A Kúria (Pfv.II.20.097/2022/14.) világosan megerősítette: a házasság fennállása alatt szerzett vagyon – legyen szó ingatlanról, bankszámlapénzről, befektetésről vagy akár bérleti díjról – alapesetben a házastársak közös vagyona. Ez egy törvényi vélelem, tehát automatikusan így kell tekinteni minden, házasság alatt szerzett vagyonelemet. Ha valamelyik fél azt állítja, hogy például egy ingatlan, pénzösszeg vagy egyéb vagyonelem mégis különvagyon (például ajándékba kapta a szüleitől, vagy örökléssel jutott hozzá), ezt nem elég pusztán kijelenteni: a bíróság előtt minden kétséget kizáróan bizonyítani is kell! A Kúria rámutatott: önmagában egy családi, vagy akár ügyvéd által készített nyilatkozat, vagy a vagyon forrására való hivatkozás nem elégséges – a bizonyításnak konkrét, hiteles dokumentumokon, pénzmozgásokon, tanúvallomásokon kell alapulnia. Ha a bizonyítás nem sikerül, a szóban forgó vagyontárgy közös vagyonnak fog minősülni.

Ez a gyakorlat a válás közös megegyezéssel történő lebonyolításánál is kulcsfontosságú: amíg nincs mindkét fél részéről egyértelmű különvagyoni bizonyíték, addig minden, a házasság alatt szerzett érték közös. Érdemes tehát már a vagyonközösség megszüntetése előtt átgondolni és pontosan dokumentálni a vagyonelemek eredetét, hogy a későbbi viták elkerülhetők legyenek.

Nem az számít, kinek a nevén van!

A Kúria friss döntése újabb bizonyítéka annak, hogy váláskor a tényleges vagyoni viszonyokat kell vizsgálni, nem csupán a tulajdoni lapot. Hiába szerepel a gyermek neve az ingatlan tulajdoni lapján, ha a vételárat a házastársak közös vagyonából fizették ki, akkor azt alapvetően közös vagyonnak kell tekinteni. A bíróság kiemelte: a tulajdonjog formális bejegyzése önmagában még nem dönti el, hogy mi számít különvagyonnak. Ha a felek nem tudják bizonyítani, hogy az ingatlan vagy annak vételára valóban ajándékozás vagy egyéb különvagyoni forrás eredménye volt, akkor a vagyont a házastársi közös vagyon részének tekintik. Ez a döntés erős üzenetet hordoz minden válófélben lévő pár számára: a vagyonmegosztáskor a valódi pénzmozgások és a bizonyítható szándékok számítanak, nem a név a papíron.

A szülői ajándék, mint különvagyon – nehéz bizonyítani!

Ha az egyik fél arra hivatkozik, hogy a lakás vételára szülői ajándékból, vagyis saját különvagyonából származott, ezt nem elég pusztán állítani: hiteles okiratokkal, bankszámlakivonatokkal, átutalási bizonylatokkal és akár tanúvallomásokkal kell egyértelműen igazolni az ajándékozás tényét, összegét és célját. A Kúria rámutatott: amennyiben mindezek a bizonyítékok hiányoznak, akkor a lakás vételára a házastársi közös vagyon részének minősül. Ebben az ügyben sem sikerült az állított szülői ajándékot teljes bizonyossággal alátámasztani, ezért a bíróság a vételárat közös vagyonnak tekintette.

A bérleti díjak is közös vagyont képeznek!

A házasság alatt bérbe adott lakásokból származó jövedelem (például bérleti díj) is közös vagyonnak minősül, függetlenül attól, hogy a bérbeadásból származó bevétel melyik házastárshoz folyt be, ki kezelte ténylegesen a pénzt, vagy éppen ki fizette be utána az adót. A Kúria álláspontja szerint a közös vagyoni jelleg főszabály, amely csak akkor dől meg, ha a különvagyoni jelleg kétséget kizáróan bizonyított – erre azonban önmagában nem alkalmas, ha a bevétel egyikük nevén keletkezik, vagy az egyik házastárs intézi az adminisztrációt. A perben az is egyértelműen kiderült: a bérbeadásból származó összeg felett a házastársak közösen rendelkeztek, a pénzt pedig közös célokra használták fel, ezért a teljes bérleti díj összege a házastársi közös vagyon körébe tartozik, függetlenül a pénz tényleges útjától vagy kezelésétől.

Az ingatlanon végzett közös beruházás értéknövelő hatása a vagyonmegosztáskor beszámítandó!

Ha a házastársak valamelyikük vagy akár a gyermek nevén lévő ingatlanon közös pénzből végeznek jelentős, értéknövelő beruházást – például családi ház építését, bővítését, felújítását –, akkor a ráfordítás arányában a másik fél tulajdoni hányadot szerezhet az ingatlanban. A Kúria jogerős ítélete kimondta: a vagyonmegosztáskor a közös beruházással elért értéknövekedést – függetlenül attól, hogy az ingatlan eredetileg kinek a nevén volt – el kell számolni, vagyis az ingatlan tulajdoni viszonyai módosulhatnak a felek közös befektetése alapján. Ez különösen akkor fontos, ha a felek nem kötöttek vagyonjogi szerződést, és egyikük különvagyonát (pl. örökség, ajándék) érte jelentős értéknövelő ráépítés a házasság alatt.

Fontos lehet mindez közös megegyezéses válásnál?

Közös megegyezéssel történő válásnál ugyan elvileg gyorsabb és békésebb a folyamat, de ha a felek nem tudnak egyértelműen megegyezni, mi számít különvagyonnak, a bíróság a fenti alapelvek szerint fog dönteni. A közös szerzés törvényi vélelme rendkívül erős: ha nincs meggyőző bizonyíték, a vita tárgyát képező vagyontárgyakat közös vagyonnak tekinti a bíróság.

Tipp: Ha a házasság alatt jelentős ajándékot kap valamelyik fél, vagy a gyermek, célszerű ezt külön írásban rögzíteni, akár ügyvédi segítséggel!

Összegzés

A közös vagy különvagyon kérdését a törvény szabályozza: ami a kapcsolat alatt szerzett, az általában közös, kivéve, ha a vagyontárgyat egyik fél örökölte, ajándékba kapta, vagy a felek vagyonjogi szerződésben másként állapodtak meg. Döntő a szerzés ideje, módja és a felek megállapodása.

Mire figyeljünk a vagyonmegosztáskor?

• Részletesen rögzítsük a közös és különvagyoni elemeket.
• Gondoljuk át, hogy a házasság alatt milyen ajándék, örökség vagy támogatás érkezett.
• Különvagyont csak hitelt érdemlő bizonyítékokkal lehet érvényesíteni!
• A gyermek nevén lévő vagyon is lehet közös, ha a forrás a szülőktől jött.

Élettársak vagyonjogáról is olvasna? Ajánlom ezt a cikkünket!

Ha nem biztos benne, hogyan osszák meg a vagyont váláskor, kérje ügyvéd segítségét – így elkerülhetőek a későbbi évekig húzódó perek!